A hiszti és a dühkitörés közötti különbség
A kisgyermekes családok mindennapjainak része a hangos tiltakozás, sírás vagy földre vetődés, mégis fontos különbséget tenni a hiszti és a dühkitörés között. Bár kívülről hasonlónak tűnhetnek, a hátterük és a kezelésük eltérő lehet. Ennek felismerése segít eldönteni, mikor tekinthető az adott viselkedés életkori sajátosságnak, és mikor jelez komolyabb problémát.
A hiszti jellemzően tudatosabb reakció: a gyermek valamit szeretne elérni, és érzelmi eszközökkel próbál hatni a környezetére. Gyakran akkor jelenik meg, amikor a gyerek fáradt, éhes, vagy nem kapja meg azonnal, amit szeretne. Ilyenkor a hiszti kezelése következetességet és nyugodt jelenlétet igényel, hiszen a túlzott engedékenység megerősítheti ezt a viselkedést.
Ezzel szemben a dühkitörés inkább az érzelmi túlterheltség jele. A gyermek ilyenkor elveszíti az önkontrollt, nem manipulálni akar, hanem egyszerűen nem tudja kezelni az érzéseit. Ez gyakran előfordulhat kisebb korban, amikor az idegrendszer még éretlen, de nagyobb gyerekeknél már figyelmeztető jel lehet. A hiszti kezelése ilyenkor háttérbe szorul, helyette az érzelmi megnyugtatás és a biztonságérzet helyreállítása kerül előtérbe.
Problémáról akkor beszélhetünk, ha a dühkitörések túl gyakoriak, hosszan tartanak, vagy a gyermek és környezete számára is veszélyessé válnak. Ilyenkor érdemes szakemberhez fordulni. A megfelelő reakciók elsajátítása, valamint a hiszti kezelése hosszú távon segít abban, hogy a gyermek megtanulja felismerni és szabályozni saját érzelmeit, ami alapvető készség a későbbi élet során.
